Hasznos tanácsok a rozsdamentesség megőrzéséhez

Látszólag ellentmondásos témát feszegetünk most, hiszen, hogy is lehetne valamit rozsdamentesnek nevezni, ami hajlamos rá, hogy megrozsdásodjon?! 

Erre válasz, hogy az anyagok viszonylagos tulajdonságai meghatározott körülmények között tekinthetők csak stabilnak, tehát azzal tudjuk biztosítani a kívánt tulajdonságok fennmaradását, ha gondoskodunk a szükséges körülmények meglétéről. Amíg pl. az acélt festéssel, horganyzással stb. védjük, addig a korrózióálló acélokat nem szabad lefesteni, hanem teljesen más óvintézkedéseket kell tennünk…

Nem kalandozunk messzire, mivel cikkünk célja nem az akadémiai értekezés, hanem hasznos gyakorlati tanácsok adása ahhoz, hogy egy kellemetlen, de természetes jelenséget kordában lehessen tartani. 

I.       Az ausztenites korrózióálló acélokat a felületükön képződő oxidréteg védi meg a korróziótól és annak elterjedésétől, tehát elsődleges tanácsunk, hogy ezt a felületi oxidréteget

A.    hagyjuk kialakulni, illetve regenerálódni, ha megsérül, azaz ne akadályozzuk meg a korrózióálló anyagok felületeinek érintkezését a szabad levegővel, ne fessük, le, ne hagyjuk elszennyeződni és az oxidréteg önmagától is helyreáll;

B.     Megmunkálást követően segítsük a felületi oxidréteg helyreállítását rozsdamentes acélhoz alkalmas tisztítószerek használatával!

II.     Minden körülmények között kerüljük a korrózióálló acélok érintkezését szénacélokkal, mert azok megfertőzik és, ha a rozsda már behatolt az anyag belső szerkezetébe, akkor a folyamat visszafordíthatatlan:

C.  Ne használjunk se szénacélból készült, se pedig nem kifejezetten korrózióálló acélok megmunkálásához vagy szereléséhez használatos szerszámokat, eszközöket (fúró, kalapács, fűrész, vágó-, tisztítótárcsa, hegesztőelektróda, csavarok stb.) a korrózióálló anyagaink megmunkálása során!

D.   Soha ne használjunk olyan szerszámokat korrózióálló acélokhoz, amelyekkel korábban szénacél munkadarabokat munkáltak meg!

E.   Ne dolgozzunk korrózióálló anyagokkal olyan környezetben, ahol szénacélt is megmunkálnak, mert óhatatlan, hogy mégiscsak rákerüljenek szénacél szemcsék a korrózióálló acél felületeire és ott megüljenek!

F.   Ahol kivédhetetlen, hogy az építési környezetből a nem kívánt vasszemcsék átkerüljenek a korrózióálló anyagokra, ott azokat lehetőleg szárazon el kell onnan távolítani, majd a felületeket rozsdamentes acélhoz alkalmas tisztítószerekkel kell megvédeni a szemcseközi korróziótól.

G.  Szénacél szerkezetekhez csak úgy használjunk korrózióálló csavarokat, ha a közvetlen érintkezésüket meg lehet akadályozni!

H.  Fordítva se jobb: korrózióálló szerkezetekhez se használjunk szénacél csavarokat, hanem megfelelő korrózióálló (A1-A5 anyagjelölésű stb.) csavarokat válasszunk!

III.    Vegyi anyagokkal történő érintkezés:

A.   Egyes vegyi anyagokkal szemben teljes mértékben, míg másokkal szemben sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem ellenállóak az ausztenites rozsdamentes illetve saválló acélok. Témánkhoz nem kell azokkal foglalkoznunk, amik nem károsítják ezeket az acélfajtákat, hanem csak azokkal, amelyek igen. 60 számottevő vegyületet, azok  koncentráció és hőmérséklet variánsait táblázatba foglalva megtalálja itt a cikk alján, szerencsére ezek közül csak alig néhány károsítja igazán a korrózióálló acélt.

B.   Kiemelten hívjuk fel itt a figyelmet arra, hogy a klóros vegyületek, főként azok gőzei meglehetősen kíméletlenek az ausztenites korrózióálló acélokkal szemben, tehát kerülni kell olyan tisztító és vegyi anyagok használatát, amelyek klórt tartalmaznak. Sajnos ilyen a klórral tisztított medencék vize is.

Nem a klór az egyetlen veszélyes anyag, de talán a legelterjedtebb. Az alábbi táblázat több olyan vegyületet is tartalmaz, amelyekkel minden helyzetben jó vigyázni, ráadásul még a saválló acélt is megtámadják.

Vegyi anyagok és azok hatásai a roszdamentes és saválló acélokra

Az ellenállás szintjét bemutató betűjelek magyarázata: A = nincs rá hatással, D = súlyosan roncsolja, a B és C jelentik az átmenetet.