Alkatrészeink összeszereléséhez azért használunk csavarkötéseket, mert úgy óhajtjuk a dolgokat összerakni, hogy azok stabilak, később mégis kényelmesen szétszerelhetők legyenek. Azt viszont nagyon nem szeretjük, hogy amit szét lehet szedni, az a használattal együtt járó rázkódástól akár ránk is eshet, szükségünk van tehát az oldható kötéseink biztosítására. E miatt különféle okos biztosítóelemeket alkalmazunk, amelyeket itt, a teljesség igénye nélkül igyekszünk bemutatni Önnek:

Rugós alátétek: A legolcsóbb, de nem a leghatékonyabb csavarbiztosítási mód a különböző rugós alátétek alkalmazása. A legegyszerűbb változat a rugóacélból készített hasított gyűrű, amely az anya meghúzásakor összenyomódik, de anyaga miatt ellenáll az összenyomásnak, és egy ponton, a hasítékánál, a meghúzással ellentétes irányba nyomja vissza az anyát. Menet a menetnek feszül, a létrejövő súrlódás pedig fékezi a mozgást, így az anya nem rázódik le olyan könnyen és gyorsan; A rugós alátétek egyik elterjedt változata az orros rugós alátét (DIN 127B), amely kihajlított „orrocskáival” az anyába és a felszínbe is belemélyed, és kvázi ékként akadályozza meg az elfordulásukat. Tulajdonképpen rugós alátéteknek tekinthetjük a fogazott alátéteket (DIN 6797A/I, DIN 6798A/I) is, amelyek szintén rugóacélból készülnek, a fékezőerőt viszont az egyszerű rugós alátétekkel szemben nem egyetlen ponton, hanem 360°-on érvényesítik. Belső- és külső-, sűrű és ritkafogazású, sőt még süllyesztettfejű csavarokhoz (DIN 6798V) is létezik fogazott alátét, de mindnek más és más az erő elosztása. Itt kell megemlítenünk még a rendszerint vékonyabb anyagból készülő hullámos rugós alátéteket (DIN 137 A/B) is, amik nem hasítanak bele semelyik felületbe sem, ellenben egymásnak feszítik a menetprofilokat és fékezik az elmozdulásukat. Egy pontra összpontosítva, vagy több pontra elosztva, külső, vagy belső átmérőre juttatjuk-e fékező erőt – ez minden esetben mérlegelés tárgya, viszont minden esetben az a jó választás, ami adott feltételekhez igazodva a leginkább megakadályozza a lelazulást.
Kétfülű biztosítólemez (DIN 463): Peremek, kiszögellések közelében, az anya lerázódása ellen alkalmazhatunk például kétfülű biztosítólemezt, amelynek hosszabb fülét a peremre, a rövidebbiket pedig az anya egyik lapjára kell ráhajtani, így az anya nem tud elfordulni.
Kétanyás csavarbiztosítás alacsony anyával (DIN 439B): A kétanyás csavarbiztosítás jó módszer, ha a csavart ugyan nem optimális túl nagy erővel meghúzni, de feltétlen szükséges biztosítani. A fő anyát előírás szerinti nyomatékkal meghúzzuk, majd a biztosító anyát erősen ráhúzzuk a fő anyára. A fő- és a biztosítóanya valamint a csavar menete között fellépő ellenhatás akadályozza meg a kilazulást.
Sasszeges (DIN 94) csavar biztosítás: A sasszeges biztosítás korábban elterjedt, de mára kissé divatja múlt módszer. A sasszeg félköracélból készül, és egyik szárát hosszabbra hagyják, mint a másikat, hogy könnyen szét lehessen nyitni. Az anya ez esetben koronás anya (DIN 935 magas és DIN 937 alacsony változat), melynek meghúzása után a csavarorsót átfúrják koronájának fogai között, ahol a sasszeget átfűzik, majd a két végét széthajlítják. Hátránya, hogy a fúrás egy plusz munkafolyamat. Ha nincs koronás anya, végső esetben normál anya is megteszi.
Önzáró- (vagy önbiztosító-) anyák: A legelterjedtebbek a műanyagbetétes önzáróanyák (DIN 982 magas és DIN 985 alacsony változat), amelyek esetében az anya menetének elhagyási pontjához egy menet nélküli, műanyag betétgyűrűt rögzítenek elfordulás-biztosan. A csavar meghúzásakor a műanyag szorosan a csavarmenetre idomul, megakadályozva annak minden további mozgását. Tudta Ön, hogy önzáró anya kapható zárt változatban (DIN 986) is? A műanyagbetétes módszer egyik hátránya, hogy magas hőmérsékletnek kitett alkatrészeknél nem használható. E probléma megoldása lehet viszont a „csak fém” önzáróanya (DIN 980), amelynek kilépési oldalát gyártáskor, présszerszámmal torzítják, de csak annyira, hogy menete szorosan ráfeszüljön az áthaladó csavar menetére és határozottan megfogja azt.Kevesen ismerik, de hatékony védelmet nyújt a lelazulás ellen a rugóacél lemezből hajlított biztosítóanya is (DIN 7967), amelyet lapjával a biztosítandó anya után kell felhajtani, és ráhúzni úgy, hogy lemez élei elhajlása és beékelődése útján keményen és szinte atom biztosan ott tartsa az anyát a helyén. Ha nem bízik benne, gondolja meg, hogy ilyenekkel szerelték össze az Eiffel tornyot is, amelyre évente 3 millió ember látogat fel!

Soron következő cikkünkben az alátétekről nyújtunk tömör, de reméljük hasznos áttekintést.