A szegecs főleg a gépgyártásban és acélszerkezetekben használt kötőelem. A szegecskötést két egymásra lapolt lemez vagy lemezszerű alkatrész között létesített, roncsolás nélkül nem oldható kötés. A klasszikus szegecs hengeres szárból és különböző alakú fejből álló legtöbbször acél alkatrész. A szegecs egyik oldalán előre elkészítik a fejet, ezt gyámfejnek hívják. A szegecsekhez az összekötendő lemezeket (lehetőleg együtt) kifúrták, kisebb átmérőknél alárendeltebb esetben kilyukasztották, befűzték a szegecset és a méretektől és az anyagminőségtől függően hidegen vagy melegen összekovácsolták. A 19. században a lemezek összeerősítésére gyakorlatilag a csavarkötésen kívül csak a szegecskötés volt alkalmas. Az izzó állapotban behelyezett majd lekovácsolt szegecs lehűléskor gátolt hő tágulást szenved: a közrefogott elemek nem engedik meg a hosszirányú zsugorodását, így feszültség alakul ki benne, és a közrefogott elemeket nagy erővel összeszorítja. Sugárirányban a szár zsugorodását semmi sem gátolja, így a furat és a szegecsszár között hézag keletkezik. A szegecs tengelyére merőleges erőt az ilyen kötés csak súrlódással tudja átvinni. A szegecskötéseket már a bronzkorban használtak, vasból készült szerkezetekben a szegecskötéseket rendszerint kovácsok készítették. Az ipari forradalom óta a hegesztés széleskörű alkalmazásáig a nyomástartó edények, kazánok és acélszerkezetek (hidak, emelőgépek, épületek vázai, hajók), szegecseléssel készültek.

Acélszegecsek

A hagyományos acélszegecseket kovácstűzön vörös izzásig felhevítették,majd a szegecset betolták az előkészített furatba, egyik oldalról ellen tartották a szegecs fejét, a másik oldalról homorú félgömb alakú szerszámmal lekovácsolták a szegecs kiálló hengeres végét. Kisebb kötéseket kézzel szegecselték, a nagyobb szegecsekhez préslég kalapácsot használtak. Léteznek hidraulikus vagy mechanikus célszerszámok is, melyekkel egyetlen kezelő is végrehajthatja a műveletet. Ezek U alakú készülékek, melyekkel közrefoghatók a lemezek és a szegecs. Hátrányuk, hogy csak jól hozzáférhető helyeken használhatók. A szegecselt szerkezetű hidak,acélszerkezeteket előre szerelt nagyobb tartókból állítják össze. Így a helyszínen csak néhány kötés elkészítésére van szükség. A szerelési hely közelében felállítanak egy kis kovács tűzhelyet, melyet faszénnel hevítenek a falusi kovácsok évszázados módszerével. A szerelendő szegecseket a parázs közé helyezik. A szerelési helyen, ami akár néhány méterrel is távolabb lehet, előkészítik a furatot. A tűzhelynél álló kovács kérésre fogóval kiemel egy izzó szegecset a tűzből és a szegecselő munkásnak dobja, aki egy bádogból készült elkapó tölcsérrel fogja el, beilleszti a furatba és megfelelő szerszámmal ellen tart a gyámfejen, majd a légkalapáccsal kialakítja a záró fejet.

Szegecsek

Különleges szegecsek:

Csőszegecs: vékony cső, melynek egyik végét előre, másik oldalon szerelés közben peremezik ki. Csak kisebb igénybevételre használható, gyakori bőráruknál (szíjak, cipők) és ruháknál (farmer).

POP szegecs: szintén egy fajta csőszegecs, melybe egyik végén a csőfuratnál nagyobb átmérőjű fejjel gyártott szeg illeszkedik, másik oldala gyámfejnek van kiképezve. Szereléskor a szegecset fejjel előre behelyezik a furatba, majd egy különleges fogóval kihúzzák a szeget, miközben a szerszám másik fele ellen tart a szegecsnek. Ekkor a fej deformálja a szegecs másik oldalát és így rögzíti. A POP szegecs előnye a könnyű és gyors szerelés és az, hogy ehhez a szegecshez csak az egyik oldalról kell hozzáférni.

Hajtóláncok láncszemeinek összekapcsolásához olyan megmunkált szegecseket használnak, melyek középső hengeres része nagyobb átmérőjű a szegecsek száránál, ez tartja a távolságot a kétoldali láncszemek között. Ezeknek a szegecseknek nincs előre elkészített gyámfejük, mindkét oldal fejét szereléskor sajtolják.

Repülőgépek lemezborítását, mely héjszerkezetek esetén nem egyszerűen csak borítás, hanem teherhordó elem is, különleges szegecsekkel szerelik, melyek belesimulnak a külső felületbe a légellenállás csökkentése érdekében.

Forrás: Wikipédia